Sok óvodában elvárják, hogy az oda kerülő kiscsoportos legyen megbízhatóan szobatiszta. A beiratkozáskor persze mélyen hallgatunk a gondokról, esetleg bőszen bólogatunk, hogy „persze, persze, nálunk ez nem probléma”, ám közben csendben imádkozunk, hogy ez szeptemberre valóban így legyen.
Nagy elhatározással vágunk bele a dologba, majd megvásároljuk az első kezünk ügyébe akadó bilit. Kis szerencsével és némi unszolás hatására talán ráül a gyerek, ám a lelkesedés többnyire eddig tart. A gyermek beleun az edénykén való ücsörgésbe, hiszen annyi minden mást is csinálhatna ehelyett, és gyakorta fellázad. A bilit elutasítja és kész is a patt helyzet. Mi a megoldás?