„Csodálatos nyári napközis tábor a természet lágy ölén, egy magánóvoda szervezésében!“ Óvodás gyermek szülőjeként lelkesen hívtam a megadott számot, ám a valóság kiábrándító volt. A „tábor“ egy zártkerti ingatlan területén volt, melyben egy padlószőnyeggel ellátott garázs volt a pihenőhely, s angol WC helyett „kerti pottyantósba“ kellett ügyeskedniük a gyerekeknek. Utóbbi miatt a gyerekek zöme egész nap nem ment el WC-re, a klotyó manótól való rettegés ehhez képest kutyafüle.
A higiéniáról, kézmosásról nem is beszélve, melyhez egyetlen, hideg vizes csap állt a kicsik rendelkezésére, az is elérhetetlen, felnőtt magasságban. Hogy adhattak ehhez engedélyt?- csóváltuk a fejünket több szülőtársammal. Mint kiderült: sehogy, mert engedély, na az már nem volt.
A szépen csengő „mini gazdaságban ismerkedhetnek a gyerekek a kertészkedés csodájával“ valósága is kiábrándító volt. Csak utóbb derült ki, hogy mindez nem jelent mást, mint gyerekekkel és óvó nénikkel műveltetni a kiskertet, aminek termését boldogan élvezhette annak tulajdonosa. Mindeközben a fém kapa hegyes hátsó fogai életveszélyesen suhogtak a szorgos gyerekek szeme, feje körül.
Előbbiek fényében érthető, miért fontos körültekintően felmérni egy vonzónak tűnő nyári tábor tényleges körülményeit, mielőtt beíratnánk gyermekünket! Ha mód van, jelentkezés előtt járjuk végig és figyeljük meg alaposan a tábort. A legjobb, ha mindezt működés közben tesszük. Hasznos lehet, ha a megfigyelési szempontokat előtte alaposan végiggondoljuk, így kevesebb lehet a buktató. Ekkor saját szemünkkel is meggyőződhetünk róla, hogy a tábor elsődleges célja valódi élményszerzés a gyerekeknek, vagy pusztán pénzszerzési forrás a működtetőnek.