Edina elborzadva szemléli szülőként, amit oktatás címén művelnek az iskolák. Megírta nekünk, mi pedig megosztjuk.
„A lányom ma röhögve jött haza a suliból. Mesélte, hogy mivel az angol tanár hónapok óta beteg, így a töri tanár ugrott be helyettesíteni. Mivel ő is „konyít” a nyelvhez, így minőségi helyettesítés címén azonnal nekiugrott a nyelvoktatásnak. Pszori, vat du ju széj? Az osztály fetrengve röhögött.
Illetve a lelkükre kötötték, hogy vigyázzák, óvják a tisztaságot, büdös háromhetes tornazokninak nincs helye a pad tetején és egyáltalán: a takarító nénivel csak udvariasan, kedvesen beszéljenek, mert már szinte mind felmondott, aki pedig még itt van, azt nem kéne elüldözni. Ezt így kimondták, feketén-fehéren. Reméljük lesz hatása az atyai inelmeknek, mert takarítókra óriási szükség lenne. A kisebbik lányom mesélte, hogy reggel a szekrény mögül kiugrott egy fekete patkány, ami után hajtóvadászat indult. Sikertelenül.
Rajztanár, na az már év eleje óta nincs, mert az előző idegkimerültséggel szakmát váltott. A háta mögött csak „ecsetdobáló Zsuzsa néninek hívták, mert egyszer végső idegösszeomlása közepette szanaszét hajigálta az ecsetjeit. Szegény, rá is vigyázni kellett volna. Most lelépett, könyvet ír és múzeumban tesz-vesz. 30 égetnivalóan rossz kölyök után ez maga lehet a paradicsom. Szóval most várható egy új rajztanár, de nem tudni, megérkezik-e valaha? Addig is spontán rajzolgatás, kreatívkodás szabadon, aki csinál bármit is, az 5-ös, aki a bármi helyett a pad tetején ugrál vagy netán kiviszi a vécére az osztály legdögösebb leányát, az csak négyes. De ha még szemtelen is és rögzíti telefonnal a magyar tanár mosdóhasználatát és utána megosztja a fecén, na az hármast kap. De lehet, hogy kirúgják. Kirúgni? Ja, azt nem szabad, mert gyerekből is kevés van, még a végén bezárják a sulit. „Na jó, utoljára ezt még elnézzük, de ha még egyszer...”
A magyar tanárra egyébként is vigyázni kell, szigorúan tilos a fenekét kamerázni, mert már tavaly is nyugdíjba akart menni. Úgy kellett neki térden állva könyörögni, hogy maradjon. Na jó, de már csak max. egy évig. Újabb pipa, jaj de jó.
A kémia tanár lerokkant, szegény már szemmel láthatóan alig áll a lábán. Legutóbb törött térddel, de kerekesszékkel jött be tanítani, mert hát ugye kell a pénz. Az a pár rongyos, megalázó fillér, amit alamizsnaként odavetnek a pedagógusoknak. Hajrá pedagógusok, csak győzzétek elkölteni.
A gyerekem mesélte, hogy a múltkor kihullott a plafonból egy hatalmas darab. Szerencsére mindez éjszaka törént, így senkit nem ütött agyon. Az igazgató néni biztosította az ifjú publikumot, hogy ne agggódjanak, a munkás bácsik pikk-pakk kijavítják majd. Csak győzzük kivárni. A szomszéd kerületbe járó gyerek sulijában éppen 2 éve várnak a beázásmentesítésre. Mi nem járhatunk így. Lehetetlen.
Az a gyerek, aki nem csak tudásra szomjazik, hanem mondjuk egy kis vízre, az megnyithatja a mosdó csapját, de mielőtt nagyokat kortyolna a léből, érdemes jó előre tájékozódni, mi folyik ott? A gyerekek mesélték, hogy Shrek-üdítőhöz hasonló mocsári cucc. Büdös, koszos, zavaros, lehet, hogy az utcában folyó építési munkálatok miatt.
A tanítási idegbaj (akarom mondani, idő) végeztével mennek ebédelni a gyerekek. Egyikük iratkapcsot talált a krumpliban. A másik még azt sem, mert 14 óra után merészelt menni és addigra elfogyott a kaja, nem adtak neki. Azt mégsem várhatja el, hogy a konyhás néni felbontsa gondosan összecsomagolt szajréját és újraosszon. Mert ő aztán szajrézott rendesen. A parkolóban elhűlve figyelték a gyerekekikre várakozó szülők, ahogy kosárszámra pakolja a csomagtartóba és ülésére a szajrét. De sajnos egy idő után már ez a hely is kevés volt, hát vett egy kombit. :-O
Az ebéd, ja hát az ebéd, az olyan, hogy szó szerint (!) még a kutyának sem adnám oda. A paprikás krumpli egyik fele kemény, a másik fele péppé főzve, amiben úszkál egy-egy karika fradi kolbász. Ez az, gyerekek! Mindent bele! Éljen a magyar oktatás!