Minden hétköznap reggel igazi lidércnyomás: kiscsoportos gyermekünk könnyes arcocskáját simogatva mardos minket az önvád, amiért ma is óvodába vittük. Pedig annyira nem akart menni, annyira tiltakozott ...
Könnyes elválás, fájdalmas búcsú, kétségbeesetten belénk kapaszkodó gyermekünk segélykiáltása, melyekre nem reagálhatunk úgy ahogy szeretnénk. Legszívesebben kézen fognánk, hazavinnénk és utánunk a fáklyás menet. De ezt sajnos nem tehetjük meg, hiszen vár minket a munkahely, gyermekünknek pedig szocializációra, közösségre van szüksége. Hogyan fogadtassuk hát el vele ezt az új életformát?
Egészen biztosan vannak a csoportban olyan gyerekek, akik szívesen nyitnának, barátkoznának az Ön csemetéjével és viszont. Előbb-utóbb nyilván maguktól is egymásra találnának, de nem baj, ha az óvónő segítséget, támaszt ad mindehhez. Ezzel felgyorsítja a folyamatot és jelentősen lerövidítheti a beszoktatás időtartamát. Ám nem csak az óvónő, de maga a szülő is sokat tehet a barátságok kiépítéséért. Hívják meg egy-egy játszó délutánra a kis havert, így az Ön gyermeke saját, biztonságos otthoni környezetében sokkal bátrabban mer nyitni társa felé.
Szerezzünk be kedves bábfigurákat, amelyekkel napról-napra eljátszhatjuk otthon az ovis történéseket. Beszélje meg az óvó nénivel, hogy a kezdeti sírós időszakban bevihesse kedvenc babáját, játékát, bábfiguráját, mely nem csak alvókás játéknak kiváló, de a csoportban az óvó néni is életre keltheti azt. A báb közvetítésével indirekt módon megalapozhatók a kortársi kapcsolatok, barátságok. Remekül áthidalható ezáltal is az óvoda és a család közti, fokról-fokra egyre szűkülő szakadék.