iskolaéretlen gyermekÁron július végén töltötte be 6. életévét, így a 6 éves kortól kötelező iskolakezdés miatt el kellett kezdenie a sulit. Szülei azért bíztak benne, hogy a kisfiú végül megbirkózik a rá váró feladattal. Nem így történt.

Áron motiválatlanul, és több szempontból éretlenül vágott neki az iskolának. Szívesebben játszott volna, mint hogy egész nap kötelességszerűen a padban üljön, és ez viselkedésén is meglátszott. Izgett-mozgott, beszélgetésével gyakran zavarta az órát, és a tanuláshoz szükséges képességei sem voltak megfelelőek a sulikezdéshez. A testséma (azaz testéről alkotott belső képe) jelentős hiányosságokat mutatott. Jól tükrözte ezt a tanév elején készített családrajz, melyen az emberfiguráknak még karja sem volt, nemhogy keze, kézfeje, ujjai. Felvetődik a kérdés, hogy ha nem tudatosult e gyerekben az sem, hogy van saját karja, kezei, ujjai, vajon hogyan fogja ezek működését tudatosan szabályozni? Hiszen még arról sincs képe, hogy ezen testrészei léteznek?

Áron alapvető mennyiségi fogalmai is jelentős hiányosságokat mutattak. Egy-egy mennyiségi problémahelyzetet csak akkor tudott megoldani, ha az cselekvéshez és sok-sok egyéni magyarázathoz kötődött. Pusztán képi szemléltetés útján nem tudta megoldani a feladatokat, de nem is akarta.

Motiválatlansága és éretlensége következtében év végére bizonyosságot nyert, hogy nem képes megfelelni az első osztályos követelményeknek, így évet kellett ismételnie.

Tudnunk kell, hogy pusztán az életkor nem lehet mérvadója az iskolaérettségnek, hiszen értelmi, testi és szociális vonatkozásban egyaránt meg kell felelni a bemeneti követelményeknek.

Ha mód van rá, próbáljuk kijárni, hogy maradjon még egy évet óvodában a gyermek, ill. szorongatott helyzetben (t.i. törvényileg köteleznek erre) válasszuk a 0. (iskolaelőkészítő) évfolyamot mint hogy kudarcélményekkel telve induljon neki a nagybetűs iskolának.

Kategória: