tanévkezdésErika megosztotta velünk mindazt az őrületet, amit kisiskolás gyermeke évnyitója előtt szenvedett végig.


Már jó pár héttel ezelőtt beszereztük az előírt füzeteket, ceruzát, ragasztót, ollót, színes papírt és mindazt, ami még elő volt írva. Büszkén vállon veregettem magam, mikor már másnap bekötöttem, felcímkéztem a füzeteket: ez igen, semmi rohanás, semmi kapkodás, semmi idegbaj. Biztos ez? 

A múlt héten kézhez kaptuk a tankönyveket is, amiket dicséretes módon már aznap bekötöttem. A régi könyveket kiebrudaltam az asztal fiából, és előrelátóan kiszedtem belőlük a horgolt könyvjelzőket, mondván, jók lesznek idénre is. Nem győztem betelni saját lelkiismeretességemmel, mikor a sulikezdés előtti napon belém nyilallt a felismerés: a könyvjelzőből 4 darabbal kevesebb van, így azonnal horgolnom kellett pót darabokat. Oké, oké, de most már tényleg sínen vagyok, gondoltam, de tévednem kellett. Időközben ugyanis rádöbbentem, hogy a másnapi évnyitóra egy halom tennivalóm maradt még: beragasztgatni az újonnan elkészült könyvjelzőket, összekészíteni a torna cuccot (remegve próbáltam rá a gyerekre a tavalyi cipőjét, de mázlim volt, még nem nőtte ki, húúúú, gáz lett volna vasárnap este tornacipő után rohangászni). A technika dobozt is leellenőriztem, ám akkor vettem észre, hogy nem 20 db. rajzlapot kérnek a suliban, hanem 40-et. Azonnal feltéptem a szekrényajtót, mert emlékezetem szerint vettem otthoni használatra is 20-at. Jól emlékeztem, meglett a 40 ív papíros. Na végre, gondoltam, most már komplett a technika csomag. Csak másnap derült ki, hogy a hurkapálcát valamilyen rejtélyes okból kifelejtettem. Már fel is írtam a bevásárló listára, hamarosan ez is sínen lesz...

Már épp kezdtem volna letörölni kíntól megfáradt, gyöngyöző homlokom, mikor eszembe jutottak a további teendők, amiket galád módon az utolsó pillanatra hagytam. Zárójel: mégsem vagyok olyan előrelátó, vállveregetés visszavonva. Szóval, hogy a legfontosabbakat említsem: a kisebbik gyerkőc ovis zsákjának összepakolása (jaj, a mamuszt majdnem kifelejtettem, de este 10-kor pótoltam), adatlapok, nyilatkozatok kitöltése, óvodának a taj szám leírása (na jó, ez lehet, hogy várhat néhány napot... ui: nem várhatott, ma már számon kérte rajtam az óvónő), óvodai uzsis doboz előkészítése, iskolai tízórai összeállítása. Kész lennék? Jaj, nem, az ünneplő előkészítése még hátravan. Nem vagyok olyan rossz anya, mert már korábban szépen kivasaltam a ruhadarabokat, így azt terveztem, hogy este csak lazán előkészítem másnapra. Hol az ünneplő cipő? A nyáron kipakoltam a gyerekek gardróbját, így rend volt benne. Feltételeztem, hogy csak előkapom a cipellőt és kész is. De hol a cipő? Ez lenne az? Ez a 33-as méretű valami, amibe csak görbült lábujjakkal tud belelépni a kislányom? Felpróbáltuk, reméltem, hogy a tornacipőhöz hasonlóan ennél is szerencsém lesz. Nem volt... Éjjel 11-kor nem tudok másik alkalmi cipőt szerezni. A tesóm azt javasolta, nyugodtan adjam rá a szandiját. Kipucoltam, egészen szép lett. Igaz, hogy piros, de nem olyan rossz. Éjfélre kész voltam... nem a készülődéssel, idegileg...

Ma reggelre kipihentem magam, és újult erővel, lelkesedéssel fogtam neki az új tanévnek. Legközelebb még előrelátóbb leszek. Legközelebb... majd jövőre... Megígérem! :)

 

Kategória: