Sok szülő majdhogynem örül, ha óvodás korú gyermeke leragad a komputer elé, és „addig is csend van“. Lehet, hogy ez számára pillanatnyi felüdülést jelent, de rendkívül veszélyessé is válhat.

A gyerek elszigetelődhet, hiszen a személytelen tevékenységben semmiféle emberi kapcsolatteremtésre nincs lehetősége. Előbbiek okán kommunikációja is szegényessé válhat, érzelmileg elsivárosodhat. A cikázó, villogó fény-, és hanghatások felületes megfigyelésre szoktatják, így a tanulási képességeket megalapozó, egyre magasabb szintű analizálásra sincs lehetősége. És akkor még a mozgás-, szabad levegő hiányáról nem is szóltunk, ami az óvodás korú gyermekek alapvető igénye (lenne). Manipulációja biztosan nem fejlődik attól, ha egész nap a gombokat nyomogatja, mint ahogy képzelete, fantáziája, gondolkodása is beszűkül.

Folytatnám a sort, de muszáj befejeznem a cikket, mert a fiam türelmetlenül várja, hogy átadjam a helyem a számítógép előtt...

 

Kategória: